2016. december 15., csütörtök

Mihályi tájszótár



Ismeri Ön a következő szavakat:
észér, trák, zséter, zsimbölög, murnya?
Ha nem, akkor lapozza fel a 

MIHÁLYI TÁJSZÓTÁRT!





Nem sok település büszkélkedhet saját tájszótárral.
A szótár anyagát a mihályi származású nyelvész, akadémikus Dr. Kiss Jenő gyűjtötte és állította össze. A gyűjtés a szerző szülőfalujában zajlott 1961 és 1976 között. 
Kiss Jenő szavait idézve, 

"anyanyelvjárásomat gyűjtöttem otthon."

A Mihályi tájszótár túlnyomó többségében olyan szavakat tartalmaz, amelyek a köz- és irodalmi nyelvben ismeretlenek: ezek a valódi tájszavak.
Belekerült a könyvecskébe néhány jelentésbeli és alaki tájszó is. 

A tájszavak mellett Mihályira jellemző falu- és névcsúfolók, időjóslások, szólások és egyéb nyelvi és néprajzi érdekességek is helyet kaptak a gyűjteményben. 

"Megaggyuk a móggyát, min páliak a herílísnek."

"Pipás, botos miháliak."

A könyv végén egy rövid összefoglalót is olvashatunk Mihályi történetéről.

Dr. Kiss Jenőt nem kisebb dolog sarkallta a tájszótár megírására, mint a pusztuló nyelvi értékeink megmentése.
Így ír erről: "Az életforma szükségszerű változásának természetes velejárója, hogy bizonyos fogalmak és szavak mindig kisebb használati körre szűkülnek s az őket használó idős emberek elmúlásával menthetetlenül kihalnak. Százával tűnnek el így nyelvjárási szavak, kifejezések, földrajzi nevek és vesznek el velük értékes információk a nyelvtudomány, a néprajz, a település- és gazdaságtörténet stb. számára. Ma még sok mindent megmenthetünk a feledésbe merüléstől, amit a következő nemzedék nyomokban sem fog megtalálni."

A Mihályi tájszótár 1979-ben jelent meg a Nyelvtudományi Értekezések 103. számában, az Akadémiai Kiadó gondozásában. 

A szerzőről itt olvasatnak bővebben:





2016. november 7., hétfő

Dr. Kiss Jenő




Elvitathatatlan tudományos munkássága mellett kiemelkedően sokat tett Mihályi megismertetéséért, s a mai napig részt vesz falunk kulturális életében. Rendszeresen ellátogat Mihályiba, előadásokat tart, szakmai segítséget nyújt a falu hagyományainak, értékeinek megőrzéséhez

DR. KISS JENŐ.





A mihályi születésű Dr. Kiss Jenő (Mihályi, 1943. február 1.) magyar nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A dialektológia és a szociolingvisztika jeles kutatója. 1989 és 2008 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelvtudományi Tanszékcsoport (2002-től Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet) igazgatója.

Számos magyar és nemzetközi tudományos díj és elismerés mellett 2006-ban Mihályi díszpolgára címet is átvehette. 

Több publikációja jelent meg szülőfaluja nyelvjárásáról, történeti vonatkozásairól.

A rábaközi Mihályi igeképzői (1970), 
Mihályi tájszótár (1979), 
A cipészmesterség szakszókincse a rábaközi Mihályiban (1981),
A rábaközi Mihályi nyelvjárásának hang- és alaktana (1982), 
Fejezetek a mihályi nyelvjárás mondattanából (1982), 
Állandó szókapcsolatok a rábaközi Mihályiban (1989),
A mihályi nyelvjárás változásai 1889 és 1989 között (1990), 
Mihályi 800 éves (1998).


          




Dr. Kiss Jenő pályájának jelentős állomásairól, munkáiról, díjairól bővebben olvashatnak a következő weboldalakon:



A Duna Televízió nemrégiben közölt interjút a professzorral, amit a következő linken nézhetnek meg:

Interjú Dr. Kiss Jenővel

A legutóbbi előadása itt tekinthető meg:

Tudományünnepi előadás az MTA-n

Mihályi számára jelentős és kiemelkedő értéket képvisel a szerző Mihályi tájszótára, amely külön elemként nyert felvételt településünk értéktárába. Erről a könyvről hamarosan bővebb információkat közlök a blogon. 




2016. október 17., hétfő

Természeti értékeink



Minden ide látogató figyelmét felkeltik, így méltán elfoglalhatták helyüket a község értéktárában

a TERMÉSZETI ÉRTÉKEINK.


Mihályi büszkeségei a fasorok:
Platánsor, hársfasor és eperfasor húzódik a falu három fő utcája mentén. A Hunyadi és Árpád utcák térszerkezete és az út mentén sorakozó fák az egykori mezővárosi rangú település máig fennmaradt örökségei. Ezek az utcák ugyanis a 17. század közepétől országos vásárok színhelyei voltak.

Az Árpád utcai platánsor.
A Hunyadi utcai hársfasor.

A Korona utcában, a Kis-Rába partján húzódó eperfasor.

Mihályi közterei, utcái szépen parkosítottak. 
Történeti jelentőségű a Dőry-kastély védett parkja. 
A legöregebb fáit még I. Dőry Miklós ültette, 1860-ban. A park struktúrája máig tükrözi az eredeti angolpark jelleget.

A Dőry-kastély parkjának idős fái.

A már elbontott Fiáth-kastély parkjának egyes részei, fái még ma is megtalálhatók a faluközpont és a sportpálya környékén.

          
A Fiáth-park fái őszi színekben.

Híresek a mihályi évszázados platánok is. A legöregebb késviselőjük az óvoda udvarán magasodó, 200 éves óriás (bevezető képünkön). Találunk még néhány 100-150 éves platánokat az iskola udvarán, a kastély parkjában és a sportpálya környékén is. 

Említést érdemelnek a templom kertjében álló mamutfenyők, egy, a Kis-Rába partján álló vén szelídgesztenyefa, valamint magánházak udvarain, kertjeiben álló öreg dió- és gyümölcsfák is. 


Öreg szelídgesztenye a Kis-Rába partján.

A nagy természetvédelmi jelentőségű, öreg, odvas fák számos védett madárnak és rovarnak adnak otthont. Ebből a szempontból kiemelkedően fontosak az eperfasor és a kastélyparkok: mintegy 50 itt előforduló madárfajból közel 30 rendszeresen költ is a területen. 

Erdei fülesbagoly egy diófán.
A község területén előforduló lágyszárú növények közül kiemelkedő jelentőségű az egyetlen orchidea fajunk, a széleslevelű nöszőfű, amelynek jelenleg két előfordulási helye ismert Mihályiban.

Széleslevelű nöszőfű.

Kellemes barangolást kívánok Mihályiban!

2016. szeptember 20., kedd

Köztéri szobraink



Védett műemlékek, kulturális, művészettörténeti értékkel bírnak

KÖZTÉRI SZOBRAINK.


Mihályi méltán büszke a műemlék szobraira.
Ezek közül a legrégibb, a Rába-téren álló Szentháromság-oszlop.
Építtetője az a Niczky György, aki 18. században a korábbi török vész, majd a 
Rákóczi-szabadságharc idején feldúlt Mihályi helyreállításában nagy szerepet vállalt. 
A falu legtehetősebb birtokosaként 1691-ben állíttatta a szobrot.



 


Szintén Niczky György állíttatta a Kis-Rába hídja mellé 
Nepomuki Szent János szobrát 1738-ban, amely a szentet gyermekkel a kezében ábrázolja. 




A Szentháromság templom kertjében áll a barokk
Mária, Mennyország Királynéja szobor, ami 1700-ban készült.




Itt találjuk a rendkívüli szépségű Mária Immaculata rokokó szobrát, 
amelyet 1780-ban építtetett Rátky Klára, a mihályi nagybirtokos Kisfaludy Balázs özvegye.


  


Köztéri szobrainkat önkormányzatunk rendszeresen gondozza.
2015-ben mindegyik szobrot szakszerűen restaurálták, így a műalkotások 
ismét a régi fényükben pompáznak. 

(A képekre kattintva megnyílik a képtár lapozható formában!)









2016. augusztus 30., kedd

A kastély építészete

Már olvasható a >>> Dőry-kastély - Építészeti vonatkozások aloldal is! :) 

2016. július 22., péntek

A Dőry-kastély



Mihályi kiemelkedő műemlékeként komoly kulturális értéket képvisel egy épület, amelynek mind történelme, mind központi elhelyezkedése, mind a lakosság hozzá fűződő viszonya alapján méltó helye van a település helyi értéktárában. Ez az impozáns épület

A DŐRY-KASTÉLY.


 A falu központjában, négy utca találkozásánál áll a műemlék kastély, amely 1860 táján Jobaházi Dőry Miklós tulajdonába került. Az utcára néző homlokzat közepén a Dőry család kőbe faragott címere látható. 


A kerítés kapuján belépve érdemes először megkerülni az épületet, mert a hátsó oldalán egészen más kép fogadja a látogatót. Ott két kerek saroktorony zárja a kastélyt, a köztük levő falak egyszerű formája elárulja az épület jóval korábbi eredetét. Ez a kastély 1550-1560 körül épült, a falu birtokosa, Ládonyi Demeter lakóhelyének. Ekkor az épület mind a négy sarkán kerek torony állt.


  A XVI. század végén a Ládonyi család fiú ágon kihalt. Kastélyát és birtokait veje, Kisfaludy Boldizsár örökölte. A XVII. századtól Rátkyak, Niczkyek birtokolták.  
A Rákóczi-szabadságharc idején a kastély leégett, 1709-ben Niczky György a jelenlegi késő reneszánsz formájában újjáépítette a hátsó szárnyat. Erről tanúskodik a Rába-parti homlokzaton található, latin feliratú kőtábla. 


Az első szárnyakat 1720-1730 körül a Rátkyak építették újjá korai barokk, festett homlokzatokkal. Ezeknek a részeknek korabeli formáját és színezését az udvari árkádos homlokzatok mutatják be.


Az 1700-as évek végétől a Fiáth és a Barthodeiszky család birtokolta a kastélyt, tőlük vette meg 1860-ban a Dőry család. Ők alakították át gótizáló romantikus stílusban.


A XX. század második felében iskola működött benne, majd 1968-tól 1975-ig akkori tulajdonosa, Győr-Sopron megye és az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállította a mai formájában.



Az épület 2006-ban került a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz. Kutatása lezárult, felújítása megkezdődött, de nem fejeződött be. Forráshiány miatt az épületet 2011. márciusában a KÖH átadta a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt-nek. Tőlük 2015-ben vette át a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és vagyongazdálkodási Központ Kht, és a Nemzeti Kastélyprogramhoz kapcsolódó határozat értelmében felvették a felújítandó kastélyok listájára, ezzel a helyreállítása kormányzati forrásból valósulhat meg.

A kastély jelenleg nem látogatható !!


A kastély történetéről és a birtokos családokról bővebben olvashatnak a hamarosan elkészülő Dőry-kastély aloldalakon
A kastély építészetéről bővebben olvashatnak a Dőry-kastély - Építészeti vonatkozások aloldalon.
Több képet találnak a Dőry-kastély - Képtár aloldalon, valamint szép légi felvételeken is megnézhetik az épületet és környékét a Dőry-kastély a levegőből - Videó linken.


2016. június 30., csütörtök

A Bohócjárás



Elsőként mutatom be Mihályi község eddig egyetlen olyan értékét, amely a
Győr-Moson-Sopron megyei értéktárba is felkerült 2014-ben
Ez pedig egy néprajzi örökségünk, a 

BOHÓCJÁRÁS.



A bohócjárás Mihályiban a farsang utolsó napjához, húshagyó keddhez kötődő alakoskodó szokás. Ilyenkor egy furcsa „lakodalmas menet” járja a falu utcáit. Minden házhoz betérnek és meghívják a lakosságot az esti Bohóc-bálba. Ők a „bohócok”. Jellegzetes maskarákba öltözve vonulnak, a szokáshagyomány által meghatározott, kötött menetben. Elöl megy két „Magyarruhás”, rajtuk nincs álarc, ők adják át a meghívót a bálba. Őket követik párokban a „Menyasszony” és a „Vőlegény”, a „Koszorúslány” és a „Vőfély”, az „Öregasszony” és a „Kéményseprő”, a „Tollas Zsidó” és a „Drótostót”, a „Medve” és a „Medvetáncoltató”, végül a „Harmonikás”. Ők tizenhárman nem hagyhatják el a helyüket a menetben. Énekelve, viccelődve masíroznak. Tartozik hozzájuk két „Kapuugráló” is, akik jó előre futnak a menettől és beugrálnak a kerítéseken a házakhoz. Rettegett résztvevői a bohócjárásnak a négy „Hamuzsákos”, akik messze elkószálnak a menetből, mindenkit megkergetnek és bekormozzák az arcukat. A női és férfialakokba is fiatal mihályi legények bújnak, így mindenki álarcot visel, hogy ne legyen felismerhető. Jellemző tevékenységük az arcok bekormozásán kívül a lányok-asszonyok megtáncoltatása, a gyerekek riogatása, valamint vicces, kacagtató jelenetek eljátszása a házaknál. A bohócjárás hatalmas ricsajjal, zenebonával együtt járó egész napos program. A bohócokat illik minden háznál megkínálni valami finomsággal, adománnyal.


 


Valószínűleg egy, a 15. században élt régi hagyomány továbbélése ez a szokás. Ebben a változatában csak Mihályiban gyakorolják, teljesen elszigetelt, nem ismerünk a Rábaközben hasonlót. Mivel a bohócjárás az utcákon zajlik, nagyon látványos, élvezetes program mindenki számára. A lakosság és az érdeklődő turisták szerepe talán még fontosabb, mint a maskarásoké: rajtuk áll e hagyomány fennmaradása, a bohócokhoz való hozzáállásukon, a lelkesedésükön. Ők ugyanis a bohócjárás „elszenvedői”. Hiszen a szokásnak éppen az a lényege, hogy a bohócok igyekeznek mindenkit bevonni a mulatságba, akit az utcán találnak. Sajnos, napjainkban a lakosság töredéke, szinte csak az idősek tartózkodnak az otthonaikban húshagyó kedden. Az emberek egyre elfoglaltabbak, ezért lankadni látszik az érdeklődés a falunkban a bohócjárás iránt. Így nagyon reméljük, hogy az értéktárba kerüléssel nemcsak a mihályiak buzgalmát fogja ismét felerősíteni ez a hagyomány, hanem egyre több, a megyénk értékei iránt fogékony ember is eljön és részt vesz a közös mókában. A bohócjárás hagyománya az ’50-es évektől volt igazán dokumentált és népszerű, a ’80-as években kihalt, majd húsz év csend után újjáéledt. Mindnyájunknak hiányzott, és bízunk benne, hogy kincsünket megőrizhetjük.



Képtárunkban a Bohócjárásról még több képet láthatnak!
A Linkek menüpontban egy videó is elérhető a szokásról.




2016. június 27., hétfő

Blogindító köszöntő


Kedves Látogatóink! 

Mihályi Község Önkormányzatának Helyi Érték Bizottsága nevében köszöntöm Önöket! 
Kovács Natália vagyok, a bizottság tagja. Engem ért a megtiszteltetés, hogy szerkeszthetem ezt a naplót, amelyben közkinccsé szeretnénk tenni Mihályi Települési Értéktárának elemeit. A 2014-ben létrehozott Települési Értéktárunk folyamatosan bővül, jelenleg 6 eleme van, de még ebben az évben további 7 elemet kívánunk felvenni, a beérkezett javaslatok alapján. ( Az értéktárak szerepéről és a javaslattétel módjáról "A települési értéktárakról" aloldalon olvashatnak bővebben. ) 

Ezzel a bloggal szeretnénk felhívni a falunkban és a környékünkön élők figyelmét a szellemi és tárgyi örökségünk őrzésének fontosságára. Legyünk büszkék rá, hogy ennyi érték birtokosai lehetünk! 

Blogunk bejegyzéseihez hozzászólhatnak, véleményt nyilváníthatnak és tetszést nyilváníthatnak más közösségi oldalak használatával is. Kérjük, éljenek a lehetőséggel! A visszajelzések mentén jobbá tehetjük az oldalt. 

Hamarosan bemutatjuk az első értékünket, amit majd havi rendszerességgel követ a többi. Tervezünk még külön Képtár menüt is, amiben több fotó is helyet kap. 

Kellemes időtöltést kívánok a blogon: 

a szerkesztő.