2017. augusztus 16., szerda

Zsirai Miklós életműve


Mihályi kulturális örökségei közül ismét egy nemzetközi hírű nyelvészről írhatok. 

ZSIRAI MIKLÓS




Zsirai Miklós (1892. október 10. - 1955. szeptember 9.) mihályi származású finnugor nyelvész. A soproni evangélikus líceumban tanult, majd az Eötvös Collegiumban magyar-latin-görög szakos tanárnak készült. 1921-ben bölcsészdoktori címet szerzett. Utána az Eötvös Collegium magyar nyelvész tanára volt, majd 1932-től az egyetem finnugor nyelvészeti tanszékének professzoraként tevékenykedett. 

1937-ben jelent meg fő műve, a Finnugor rokonságunk, amely a finnugor nyelvtudomány legtöbbet olvasott és idézett munkája.

1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1945-től rendes tagjává választotta. Számos fontos tisztséget töltött be az egyetemen és a tudományos közéletben. 1949-ben Kossuth-díjat kapott. 1955-ben súlyos betegségben halt meg Budapesten.



Zsirai Miklós nagy hatását mutatja, hogy Budapesten utcát és iskolát neveztek el róla, Budapesten és Mihályiban emléktáblát helyeztek el a háza előtt. Szülőfalujában az ő nevét vette fel a 2014-ben alakult népfőiskola egyesület.
Újra megjelentették fő műveit, kiadták a Zsirai Miklós emlékkönyvet és születésének 100. évfordulóján az Akadémia ünnepi előadássorozattal emlékezett meg róla. 

Zsirai Miklós emléktáblája Mihályiban.

Dr. Kiss Jenő szavait idézem: 
"Zsirai Miklós nemzetközi hírű nyelvész volt, zseniális tanár és előadó, a stílus mestere, melegszívű, segítőkész ember, a szülőföldjéhez ragaszkodó lokálpatrióta. Tudományos pályáját mihályi tájszavak közlésével kezdte. Mihályi származását sosem rejtette véka alá, beszédében, írásában gyakran használt tájnyelvi fordulatokat is. Nemcsak a magyar nyelvet szerette, hanem népét és hazáját is, szülőfalujához haláláig ragaszkodott." 

Forrás: Kiss Jenő: Mihályi 800 éves (Hazánk, 1998.) 


2017. május 31., szerda

Temetői műemlék sírok és szobrok


Bár kevesen tudják, de sok műemlékkedvelő turista csak miattuk keresi fel községünket. 
Ezek a temetőben álló

MŰEMLÉK SÍROK ÉS SZOBROK.



Mihályi temetőjében XVIII - XIX. századi műemlék sírokat találunk, amelyek a falu birtokos családjainak készültek. Köztük a Tóth, Barthodeiszky (fenti képen) és a FiáthDőry családok síremlékei viszonylag jó állapotban maradtak fenn. Elmehetünk a Mihályi zárdaiskolában tanító nővérek sírjai mellett is.


















A képen látható Fiáth-sírokat 2006-ban még két hatalmas vérbükk fa óvta (jobbra).

A sírok mellett állnak az 1763-ból származó barokk műemlék szobrok is, 
a Feszület és a Mária-szobor.

A szobrokat az önkormányzat 2007-ben restauráltatta. 

A védett sírok környékét is folyamatosan gondozzák, szépítik. 

2017. április 19., szerda

Dr. Megyesi Schwartz Pál munkássága



Kitartó, áldozatos gyógyító és kutató munkájával kivívta Mihályi, Kapuvár és a környező települések elismerését és tiszteletét, eredményei országosan is ismertté tették falunk nevét. 
2016 óta helyi értékünk és díszpolgárunk 

DR. MEGYESI SCHWARTZ PÁL.


Dr. Megyesi Schwartz Pált (1908 - 1987.) a Pécsi Egyetemen avatták orvosdoktorrá 1932-ben. 
1935-től körorvos lett Mihályiban, és már a kezdetektől végzett 
tudományos munkát.

1935-ben a településen kőolaj után kutattak, és eközben a fúró szén-dioxidot hozott fel, s mint később kiderült, Európa egyik legnagyobb ilyen lelőhelyére bukkantak. Kiaknázását meg is kezdték, eleinte elsősorban szárazjég termelés folyt.
Schwartz doktor ekkor figyelt fel a szárazjég és a szénsav-hó tulajdonságaira, és rendelőjében kísérletezni kezdett ezeknek az anyagoknak a terápiás felhasználásával.

Először szárazon használta a jeget haemangiómák eltávolítására. 1940-ben szárazjég használatával fürdőkádban állított elő szénsavat és szén-dioxidot, és feljegyezte, hogy ez a fürdő az érszűkületes és rheumatikus panaszokat is hatásosan gyógyítja. 
Később Kapuváron is alkalmazni kezdte a terápiáját.


1948-ban közleményt jelentetett meg az Orvosok Lapjában,

"A Mihályi-i szénsav-hó az orvosi tudomány szolgálatában" 

címmel, majd több előadást is tartott 
a kutatási eredményeiről.

Mihályiban 1953 tavaszáig dolgozott. Tüdőbetegség támadta meg, felépülése után tüdőgyógyász lett. 1957 és 1967 között a kapuvári kórház tüdőosztályának főorvosa volt, a eközben is alkalmazta a szénsavas kezeléseit a kórház egyik épületében. 1967-től az ér- és rheumaosztály vezető főorvosaként már elismerést vívott ki az orvostársadalom részéről is. 

1974 szeptemberében nyugdíjba vonult, de felesége segítségével Mihályiban továbbra is folytatta a betegei szénsav-fürdő kezelését.


Mihályihoz kötődése, elhivatottsága és ragaszkodása 
kitűnik a szavaiból is: 

"Közleményem nem hivatkozik tudományos alapokra, csak a gyógyító orvos megfigyeléseire. Elképzelem azt a lehetőséget, hogy a Mihályi-i szénsav-hó távoli helyekre is eljuttatja a szénsavas fürdő áldásos gyógyeredményeit."

Dr. Megyesi Schwartz Pál munkája gyümölcsét napjainkban is megtapasztalhatjuk, hiszen egykori munkahelyén, a kapuvári kórházban 2010-ben létrehozták az Angiológiai Rehabilitációs Központot, amelynek egyik legfontosabb eleme a modernizált széndioxid-gázfürdő.


2017. február 28., kedd

Bohócjárás Mihályiban

2017. február 28-án ismét Bohócjárás volt Mihályiban. 
A megyei értékről készült néhány fotóm alább megtekinthető. 
A népszokás leírása a


linken olvasható.













2017. január 19., csütörtök

Barthodeiszky Klementina, az iskolaalapító


Egy törékeny hölgy elévülhetetlen érdemeket szerzett azzal, hogy idejekorán megfogalmazódott benne a mihályi gyerekek színvonalas oktatásának igénye. Ő volt a mihályi iskola alapítója,

BARTHODEISZKY KLEMENTINA.


Barthodeiszky Ignác Sopron vármegye alispánja volt, aki nagyobb birtokokkal és kastéllyal is rendelkezett Mihályiban. Az ő lánya volt Klementina (1827 - 1906.). 
A Bécsben élő kisasszony a családi birtokon álló egykori cselédház átalakításával álmodta meg egy zárdaiskola létesítését Mihályiban, 1887-ben. Irgalmas rendi tanító nővéreket hívott a faluba, hogy megkezdjék a helyi gyerekek oktatását. 
Először csak lányokat tanítottak, majd óvoda is működött az iskola épületében, később fiúkat is fogadtak.


A kisasszony alapítványából és más felajánlásokból fenntarthatták és szépíthették az iskolát, bár a kezdetek elég nyomorúságos körülmények között teltek. 
Később az iskola átépítésére is szükség volt. 
Klementina halála után a vagyona egy része a zárdaiskolára szállt, amivel alapot teremtett a falu első iskolájának a további fennmaradásához. 


Barthodeiszky Klementina áldozatos munkájának gyümölcse hirdeti, hogy érdemes volt a tudásnak, tanulásnak hajlékot teremteni, hiszen az általa felállított iskolában máig is folyik az oktató-nevelő munka Mihályiban.


(A zárdaiskola történetéről készült egy összeállítás, amely hamarosan elérhetővé válik. A megjelenésről ezen blogon tájékoztatok majd.)